A projektben részt vevő intézmények:

• Tessedik Sámuel Múzeum
• Szárazmalom Városi Könyvtár

A megvalósítás éve: 2016

Helyszín: Szarvas

NKA támogatás összege: 1 400 000 Ft

A projekt leírása: 

2015. őszén Gulyás András a Tessedik Sámuel Múzeum munkatársa Békésszentandrás, Benda-tanya lelőhelyen egy fülkesírt bontott ki (1. kép), melyben egy, a 7. században eltemetett, idős nő maradványai kerültek elő. A sír ki volt rabolva, a nő felsőteste teljesen meg volt bolygatva. A lábánál egy szürke színű, korongolt, kiöntőcsöves korsó állt, a nő derekán kés volt felakasztva. A halottat rönkkoporsóban temették el, a koporsó alatt egy fülkét vájtak, ahova a halott lovának lószerszámát temették el. A két kengyelen, a zablán, valamint egy vascsaton kívül 86 darab négykaréjos aranyozott bronz lószerszámveretet és 8 darab aranyozott bronz szíjvéget találtunk (2. kép). A tárgyakon felhólyagosodott a vaskorrózió, valamint karbonátos réteg borította őket (3. kép.) Paraloid-B72 oldattal megszilárdították a tárgyat, majd a mechanikus tisztítás után UHU 2 komponensű ragasztóval összeragasztották. Ezt követően vas-tannát védőréteg kialakítása után paraloid oldattal tartós védőréteget alakítottak ki (4. kép). Az aranyozott bronz veretek többségében gyenge megtartású, rendkívül vékony tárgyak voltak. Felszedéskor a szinte papírvékonyságú tárgyak sokszor sérültek. A felületük vastagon földes, karbonátos szennyeződéssel volt borítva, ezen kívül az alapfém zöld korróziója volt megfigyelhető. Az aranyozás a legtöbb tárgyon megfigyelhető volt, azonban rendkívül vékonysága miatt legtöbbször megkopott és/vagy átszakadt (5 – 6. kép). Kiderült, hogy a veretek alapja nem bronz, hanem vékony préselt vörösréz lemez, melyet rendkívül vékony aranyfóliával vontak be. A Békésszentandrás mellett feltárt női sírban előkerült veretek a készítési technikájuk miatt rendkívül ritkák, mivel vékony anyaguk kevésbé áll ellen a környezetben előforduló mechanikai és kémiai hatásoknak, a felületet vékony aranyfóliával vonták be, ezért az jobban ellenállt a kémiai hatásoknak, de vékonysága miatt a fizikai hatások miatt könnyen érte károsodás. A réz azonban többször átkristályosodott, ezért többször pótolni kellett, de az aranylemez miatt egyben maradt a tárgy. A tisztítás először mechanikusan történt, ultrahangos tisztítót, gumikorongos csiszolót és vékony szőrkefét használtak. Néhol a vékony és sérült tárgyak esetében a tisztítás után japán papírral megerősítették a vereteket, ezzel megakadályozták a tárgy szétesését. Ezután vegyszeres tisztítás következett, amikor lúgos-glicerint, és Na-hexametafoszfátot használtak. Ezután desztillált vízzel kloridmentesítettek. Majd Epoxi típusú kétkomponensű gyantával pótolták a tárgyak hiányosságait. Majd a kiegészített részeket retusálták 24 karátos aranyporral. 5 %-os paraloid ac.toluol, xilol oldattal szilárdították, utána 3 %-os paraloid aceton oldattal konzerválták a tárgyakat. Végül reneszánsz viasszal konzerválták (7 – 8. kép). A lószerszámzat rekonstrukciós rajzait Lőrinczy Gábor leírása alapján Koncz Margit végezte el (9 – 11. kép.). A veretekből 40, a szíjvégekből pedig 4 darab volt olyan állapotban, hogy rekonstruálni lehessen vele a farhámot. A farhámot barna színű textíliából készítették el, amelyre a vereteket és a szíjvégeket UHU 2 komponensű ragasztóval applikálták a textíliára (12. kép).