Népzenei Gyűjtemény MTA-BTK Zenetudományi Intézet

A BTK Zenetudományi Intézet népzenei archívuma a magyar népzenekutatás segédanyagaként jött létre az elmúlt évszázad során. Gondozását, fejlesztését 1953-tól az MTA Népzenekutató Csoportja, majd 1974, az egyesített Zenetudományi Intézet létrehozása óta az intézet különböző elnevezéssel működött folklórosztályai kezelték. A Népzenekutató Csoport megalakulásától kezdve az MTA-n összegyűlt anyag fokozatosan átvette – a Néprajzi Múzeum hangzó gyűjteményétől – a központi népzenei gyűjtemény szerepét. 1955-ig mintegy 150 órányi felvétel készült magnetofon dróttekercsekre, majd azt követően indult be a magnetofon-szalagokra történő gyűjtés. Az akadémiai kutatócsoport technikai felszereltsége és felkészültsége miatt az 1960-as évektől más intézmények és egyéni gyűjtők is ide adták le hangfelvételeiket másolat készítése, illetve megőrzése céljából, valamint, hogy a felvételek a népzenekutató csoport fő munkáját, a zenei rend kialakítását segítsék. Így történt meg, hogy a Néprajzi Múzeum teljes fonográfhenger- és gramofonlemez-állományát is magnószalagokra másolták át. 1970-ben az MTA hangzó gyűjteménye már 1700, 1975-ben 2900, 1980-ban 3700, eredeti népzenei felvételeket tartalmazó magnótekercset számlált. 1998-ban már 6100 szalagtekercset, 275 Webster-féle drót-tekercset, 120 DAT kazettát, 150 videókazettát, 1000 magnókazettát, összesen mintegy 10.000 órányi hangfelvételt őriztek a Zenetudományi Intézet klimatizált és megfelelő páratartalmat biztosító raktárhelyiségében. Jelenleg mintegy 20.000 órányi hangfelvétellel rendelkezünk. Ebből hozzávetőlegesen 14.500 óra az eredeti hanghordozóval együtt tárolt, saját tulajdonú felvétel. A további 5.500 órányi anyag más gyűjteményekből került át, vagy más gyűjtemény felvételeinek nálunk őrzött másolata. A digitális átállás viszonylag korán megtörtént: leálltak a hangfelvételek ún. AP lemezekre történő másolásával, és 1996-tól a felvételeket már CD-kre mentették át. Mára felvételeink túlnyomó részét, nagyjából 75 %-át digitalizáltuk.

Az archiváláshoz természetesen hozzátartozik, hogy a felvételek adatait megfelelő módon tároljuk, illetve biztosítsuk az adatok visszakereshetőségét. Ebből adódóan másik fontos tevékenységünk a gyűjtések, illetve felvételek leíró adatainak rögzítése, számítógépre vitele. Az 1990-es évek első felében Sebő Ferenc kezdeményezésére indította el Dobszay László a számítógépes adatbevitelt, a gyűjtemények számítógépes katalogizálását – azzal a szándékkal, hogy e hatalmas nemzeti kulturális kincs széles körben hozzáférhető legyen, az adatok több szempont alapján kereshetővé váljanak. Az 1990-es évtized közepétől Pávai István elképzelése alapján kezdődött el a korábban bevitt adatok egységesítése már abból a célból, hogy egy később kifejlesztendő adatbáziskezelő szoftver segítségével megvalósuljon a teljes gyűjtemény áttekinthetősége, az adatok teljességének nyilvántartása, kereshetősége és a hozzájuk tartozó különböző dokumentációk összekapcsolása. Az Arcanum Kft. által fejlesztett Hungaricana portál révén, amelynek rendszerébe Bolya Mátyás adaptálta gyűjteményünk adatainak kapcsolati hálóját, immár a felhasználók szélesebb köre tájékozódhat, kereshet, hallgathat meg felvételeket az MTA–BTK Zenetudományi Intézet digitális népzenei gyűjteményében.

Az adatbázis tartalma:

az MTA Népzenekutató Csoportjának, majd 1974-től Zenetudományi Intézetének az 1950-es és 1990-es évek között készült, népzenei gyűjtéseket tartalmazó magnetofon-felvételei,
a gyűjtésekről készült jegyzőkönyvek,
a felvételeken hallható dallamokról készült kottás lejegyzések,
a felvételekről készült archív mikrobarázdás hanglemez-átjátszások borítói; továbbá
a Néprajzi Múzeum 1896 és az 1950-es évek között készült népzenei fonográffelvételeinek és gramofonlemezeinek másolatai,
Kodály Zoltán 1905–1958 között, népzenei gyűjtésekből és történeti forrásokból összeállított kéziratos dallamgyűjteménye.

Az adatbázis készítésének közreműködői:

A gyűjtemény anyagának és a vonatkozó adatállománynak a Hungaricana adatbázis rendszerében való működését megtervezte és a rendszerre alkalmazta: Bolya Mátyás
A feldolgozás forrásadatainak táblázatait tervezték: Csapó Károly, Németh István, Pávai István
A hangfelvételek digitalizálását végezték: Buzás Attila, Csapó Károly, Glaser Péter, Kard Ádám, Németh István, Pálóczy Krisztina, Pávai István, Szöllősi Mihály
A dallamlejegyzések, jegyzőkönyvek és egyéb dokumentumok digitalizálását végezték: Bolya Mátyás, Demeter Gitta, Ferkó Zoltán, Pávai Réka, Simon Kristóf, Takahashi Michiko, Tallér Gábor
Az adatbeviteli munkában részt vettek: András Orsolya, Bolya Mátyás, Csapó Károly, Demeter Gitta, Káplár Gréta, Kovács Soma, Mannoné Jákfalvy Andrea, Németh István, Richter Pál, Szalay Olga, Sztanó Pál, Tari Dorottya, Tornyos Judit, Vavrinecz Veronika és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékének hallgatói

Az adatbázisban használt rövidítések és szakkifejezések jegyzéke:
MH = múzeumi henger; a Néprajzi Múzeum tulajdonában levő fonográfhenger
Gr = gramofonlemez; a Néprajzi Múzeum tulajdonában levő gramofonlemez
ZTI_Mg = orsós magnetofonszalag a Zenetudományi Intézet gyűjteményében
ZTI_D = drótos magnetofonszalag a Zenetudományi Intézet gyűjteményében
ZTI_AP = Akadémiai Pyral, LP-lejátszóval megszólaltatható mikrobarázdás hanglemez a Zenetudományi Intézet gyűjteményében
KR = Kodály-rend (Kodály népdalgyűjteménye kottás lejegyzéseinek jelzetében)
adatközlő: a hangfelvételen hallható és/vagy a kottás lejegyzésen látható népdalt vagy hangszeres népi dallamot előadó személy
elsődleges hordozó: a gyűjtés során készült eredeti hangfelvétel
másodlagos hordozó: az eredeti hangfelvételről készült másolat