Királyi Könyvek

  Tovább az adatbázishoz

Ismertető

A Magyar Országos Levéltár őrizetében lévő Királyi Könyvek (latinul Libri Regii) a királyi kancellárián vezetett másolati könyvek voltak, melyekbe a király nevében kiadott jelentősebb okiratokat bemásolták, feljegyezték. Jelentős okiratnak minősültek az állandó érvényű, gyökeres jogokat, kiváltságokat biztosító, úgynevezett királyi kegyelmi tényekről készült oklevelek. Az oklevelek tárgya sokféle: birtok, ingatlan adományozása, az egyén társadalmi helyzetét öröklődően befolyásoló kiváltságok (nemesi, főnemesi rang, magyar honosság) adományozása vagy olykor az azoktól való megfosztás;cím, méltóság (főispánság, főméltóság, királyi tanácsosság, főpapi állás) adományozása, testületek (vármegyék, városok, mezővárosok, községek, egyházi testületek) részére adott kiváltságok. A községek, mezővárosok részére adott vásártartási jog, adó- és vámmentesség, valamint testületi kiváltságok: céhlevelek, társasági alapszabályok írásba foglalása szintén megtalálható a Királyi Könyvekben. Nagy számban találhatók bennük a különböző magánokiratban foglalt ügyek (ingatlan adásvétele, ajándékozása, végrendelkezés, örökbefogadás) érvényességéhez szükséges királyi jóváhagyások, jogi ügyekkel (perhalasztás, megkegyelmezés, házassági engedély, stb.) kapcsolatos iratok, ipari és kereskedelmi szabadalmak engedélyezése, elvi jelentőségű döntések. Hiányosságok is tapasztalhatók a kötetekben: a bejegyzések időrendje laza, a nemesítési ügyek pedig - a főnemesi cím adományozása és a honfiúsítások kivételével - 1690 előtt egyáltalán nem lettek bejegyezve, és csak 1718 után váltak rendszeressé a kötetekben az ilyen jellegű bejegyzések. A bejegyzések hiányosságai nemcsak a nemesítések területén mutatkoznak. Nem állítható ugyanis, hogy a kancellárián kiadott összes oklevelet feljegyezték a kötetekbe. A bemásolás feltételei a 16-17. században nem ismertek, de a 18. században előírt szabályzat szerint a bejegyzésekért bizonyos taksát kellett fizetnie az oklevelet elnyerő adományosnak.

A magyar udvari kancellárián, Bécsben 1527 és 1848 (1867) között vezetett királyi könyvek hatvanhét kötetből álló sorozata három és fél évszázad fontos tényeit rögzíti. (Az erdélyi udvari kancellárián, ugyancsak Bécsben, 1690-től 1867-ig vezetett királyi könyvek köteteinek száma tizenhat.) Már keletkezésük idején is fontos gyakorlati szempont volt a kötetek adatainak visszakereshetősége, ezért a 18. század elején visszamenőleg is mindegyik kötethez betűrendes név- és tárgymutatót szerkesztettek a kancellárián. A későbbiekben készültek tematikus mutatók is a kötetekben foglalt bizonyos bejegyzésekhez. A magyar és erdélyi kancelláriák levéltárait 1872-ben szállították Bécsből Budapestre. A Királyi Könyvek azonban Bécsben, a Felség személye körüli minisztériumnál maradtak, és csak hosszas tárgyalások után, huszonkét év elteltével kerültek az Országos Levéltár őrizetébe azzal a feltétellel, hogy a bennük foglalt nemességi ügyekről a Felség személye körüli minisztérium számára név- és tárgymutató készüljön. 1895-ben a jegyzék könyvalakban is megjelent: A Királyi Könyvek. Jegyzéke a bennük foglalt nemesség, czím, czímer, előnév és honosság adományozásoknak, 1527-1867. A M. Kir. Orsz. Levéltár felügyelete alatt összeállították Dr. Illéssy János és Pettkó Béla. Budapest. 1895. Más tematikus jegyzékek is készültek a könyvekről: Vásárszabadalmak jegyzéke. A Királyi Könyvekből összeállította Dr. Illéssy János. Budapest, "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, 1900. 26 l. Községi kiváltságlevelek jegyzéke. A Királyi Könyvekből összeállította Dr. Illéssy János, Budapest, "Pátria" Irodalmi Vállalat Részvénytársaság Nyomdája, 1898. 41 l.

A munkálatok során minden kötet anyagából két adatbázist hoztunk létre. Az egyik adatbázis a bejegyzésekben foglalt leglényegesebb információkat dolgozza fel, mégpedig:

• az adományban részesülő személy(ek) vagy kiváltságot nyert testület(ek), város(ok) neve, személyeknél a teljes névalak, vagyis család-, elő-, és keresztnév,
• az adományos személy(ek) családi kapcsolataira, jogállására, lakóhelyére, hivatali tisztség(ei)re és működési területére vonatkozó adatok,
• az adománylevél kiadójának neve, hivatali tisztsége,
• a kiadás helye és időpontja
• az adomány jellege,
• birtokadomány esetében az adományozott birtok földrajzi elhelyezkedésére vonatkozó adatok,
• a birtokszomszédok adatai,
• a korábbi birtokosok adatai,
• az adományos hivatali elődére vonatkozó adatok,
• kapcsolatok más családokkal, testületekkel,
• a bejegyzésben említett országos vagy területi tisztviselők neve,
• levéltári jelzet,
• utalás a bejegyzéssel kapcsolatos egyéb levéltári iratok lelőhelyére.

A kapcsolódó adatbázis az egyes bejegyzésekhez tartozó könyvoldalak képét tartalmazza. Ezzel a módszerrel minden egyes bejegyzést teljes szövegében is olvasni lehet, illetve az eredeti kötet felhasználása nélkül reprodukálható az adott oldal, sőt az oldalon előforduló színes címer- vagy pecsétábra is.

A történeti kutatások szempontjából, főként a 16-17. századi kötetek esetében, különösen nagy jelentősége van annak, hogy az adatbázisból nemcsak az adományosra, hanem a kora újkor más meghatározó személyiségeire, birtokstruktújárára és a településtörténetre nézve is nyerhetők adatok. Miután adatbázisunk ezen, történeti dokumentumokban ínséges éveket dolgozza fel, ezért a történettudomány bármely ágát művelők, illetve általában a politikatörténet iránt érdeklődő kutatók számára újabb forrásokat nyújt. Az első négy kötetre különösen igaz, hogy olyan személyekre is vannak adatok, akikre semmilyen más információ nem áll rendelkezésre. Ki kell emelni, hogy az ebből az időszakból származó bejegyzésekben nem ritkán 1526 előtti oklevelek teljes szövegű átirata vagy tartalmi említése is előfordul, kiegészítve ezzel a Magyar Országos Levéltárban található középkori oklevélgyűjteményét.

Az adatbázissal kapcsolatos tartalmi észrevételeket a következő címre kérjük: nemeth@natarch.hu

lllésy-gyűjtemény

Az adatbázis a magyar kancellária levéltárában elhelyezett, nagyobbrészt Illésy János által 1900 körül készített feltárócédulák számítógépes feldolgozását tartalmazza.

Az A 131 - Családtörténeti cédulagyűjtemény jelzet alatt őrzött mintegy harmincezer cédula az Országos Levéltár több, mint 70 különféle irategyüttesére vonatkozóan tartalmaz adatokat. A készítők célja elsősorban az volt, hogy összegyűjtsék az egyes családok nemességét, kiváltságát, rangemelését dokumentáló források lelőhelyének adatait. A gyökeres jogokat biztosító iratok gyors visszakereshetőségére igen nagy szükség volt a napi ügyvitelben, mivel a Belügyminisztérium a nemességigazolásokat az Országos Levéltár szakvéleménye alapján adta ki, és az ezzel kapcsolatos kutatómunka nem csekély terhet rótt a levéltárnokokra.

Különösen értékes a cédulagyűjtemény első részét képező, hozzávetőleg tízezer cédulát tartalmazó sorozat, mely főként a helytartótanácsi levéltárban található 18-19. századi nemesi összeírások alapján készült.

A nemesi összeírások kutatása a cédulamutató nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen, hiszen a helytartótanácsi tisztviselők által az iratokhoz készített egykorú segédletek a különféle összeírásokban található hatalmas mennyiségű névanyagot nem dolgozták fel. Az Illésy-féle cédulák nélkül a kutatás csak az iratok egyenkénti átnézésével volna lehetséges, ami, ha tekintetbe vesszük, hogy csak Vas megyében például több száz nemesi családdal kell számolni, még a legelszántabb kutatót is visszariasztja.

A cédulákat meglepő következetességgel készítették el. Ez a következetesség az adatok feltüntetésének sorrendjében és a levéltári jelzetek rövidítési rendszerének kidolgozásában egyaránt megmutatkozik. Természetesen, minthogy a hosszan elhúzódó munkálatban többen is részt vettek, bizonyos egyenetlenségek tapasztalhatók, de ezek a gyűjtemény használhatóságát a legkevésbé sem befolyásolják.

A cédulák általában a következő adatokat tartalmazzák:

• • az adományos család-, elő- és keresztneve,
  • az adományos feleségének neve,
  • leszármazottaik és azok házastársainak nevei,
  • az adományos testvérei és azok házastársainak és leszármazottainak nevei,
  • eltérő családnevű rokonok, vagy adományostársak és azok házastársainak, leszármazottainak nevei,
• • az adománylevél kiadójának neve,
  • a kiadás helye,
  • a kiadás időpontja,
  • az adomány fajtája,
• • az oklevél kihírdetésének helye,
  • a kihírdetés ideje,
• birtokadomány esetében az adományozott birtok neve és megyéje,
• országos levéltári jelzetek,
• utalás a jelzet alatt található forrás fajtájára,
• utalás a szakirodalomra,
• utalás megyei városi és egyházi - hiteleshelyi - levéltári jelzetekre,
• utalás rokon családokra, vagy adományostársakra.

A feltárt források sokszínűségéből következően viszonylag kevés az olyan cédula, amelyen minden itt felsorolt adat szerepel, de a legfontosabb adatok - az adomány kiadójának neve, a kiadás helye, ideje, a kihirdetés helye és a levéltári jelzet - ritkán hiányoznak az adományosok neve mellől.

A cédulamutatónak vitathatatlan előnyei mellett megvannak a maga korlátai is. Ezek közül a leginkább zavaró az, hogy mivel a cédulák egy példányban készültek, csak egyetlen családnév szerinti keresést tesznek lehetővé, még akkor is, ha a készítők utalócédulák elhelyezésével igyekeztek biztosítani, hogy az adományban közösen részesülő különböző családnevű személyek is fellelhetők legyenek. Megállapítottuk azonban, hogy az utalás távolról sem történt meg minden esetben. Így például nem található utalás a feleségek, férjek, mostohatestvérek nevénél, és a sógorok, unokatestvérek neve is csak ritkán fordul elő külön cédulán.

További problémát jelent a családnevek eltérő írásmódja. Egy adott család neve különféle formában fordulhat elő (pl.: Ötvös, Eötvös, Ötves, Ötwös, Eötveös, stb.), és még ha valamelyest javítja is a helyzetet, hogy a cédulákat nem szoros betűrendben, hanem fonetikusan sorolták be, a keresés így is meglehetősen nehézkes.

A gyakori családnevek esetében (pl.: Kis, Nagy, Kovács, stb.) igen sok cédulát kell átnézni ahhoz, hogy egy adott megyében honos, vagy egy ismert előnevet viselő családot megtaláljunk. Ebből következik, hogy a cédulák segítségével előnévre vagy honosságra egyáltalán nem lehet keresni, tehát nincs lehetőség például arra, hogy egy-egy megye nemesi közösségével kapcsolatban vizsgálódjunk.

Ugyancsak nem lehet egyes uralkodók adományaira, az adomány fajtájára, vagy az adományozott birtokok nevére vonatkozóan kutatni.

Az adatbázis az Illésy-féle cédulák adatain kívűl a Magyar Országos Levéltár kormányhatósági irategyütteseiben őrzött céhprivilégiumok adatit is tartalmazza. Ez a feldolgozás a Céhkataszter néven közismert kiadvány levéltár i adatainak pontosítása céljából készült.

Az adatbázissal kapcsolatos tartalmi észrevételeket a következő címre kérjük: nemeth@natarch.hu

Adatgazdák

  Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára